A szexualitással, a nemi szervekkel és a vágyakkal kapcsolatos szavaink nagymértékben visszahatnak érzéseinkre, testképünkre, önbizalmunkra és szexuális vágyunkra.

Az általános magyar nyelvhasználatban nagyon kevés nem trágár (pl. fasz, lőcs, picsa, suna, baszás, kúrás), negatív (pl. csúnyája) vagy gyerekes (pl. fütyi, punci, huncutkodik) szó van a nemi szervekre, a szexuális tevékenységekre és ez nem könnyíti meg a szexről való egyenes kommunikációt.

Írásom elején egy rövid játékra hívlak. Tedd fel magadnak a kérdést: „Milyen nekem a jó szex?” Csukd be a szemed, válaszolj legalább öt jelzővel erre, és ha van kedved, írd fel ezeket egy papírra!

Az utóbbi időben sok embert kérdeztem erről és rengeteg különböző választ kaptam. A jelzők jól megmutatták a válaszolók ízlését, vágyait, tapasztalatait, de sokszor tanult mintáit és traumáit is.

Kinek jobb a szex? Férfinak, vagy nőnek? Erre ad egyfajta választ egy ősi indiai mese.

Élt egyszer egy király a messzi Indiában, neve Bhangasvana volt. Bhangasvana gazdag volt és bölcs, királysága virágzott, egyetlen bánata volt csak, hogy nem született egyetlen fia sem.

A király végül úgy döntött, hogy égő áldozatot mutat be Agninak, és így kéri meg a tűz istenét arra, hogy adjon neki fiakat. A hatalmas tűzáldozatot sikeres volt, de mindezzel magára haragította Indrát, az istenek királyát, aki maga az esők istene is egyben. Bhangasvanának azután sorra születtek a fiai, összesen százan, aminek ő nagyon örült, Indra viszont nem felejtett.

 

Legyen szó az orgazmusról, vagy a szexualitás bármely részletéről, sokan hisznek abban, hogy mindenre létezik valamilyen fajta "teljes", "igazi", "természetes" mód. Ők gyakran úgy gondolják, hogy minden más, ettől eltérő változat jobb esetben csak valamilyen pótszer, rosszabbik esetben elítélendő, beteges. Ezzel a témával kapcsolatban álljon itt egy régi mese, amelynek sok számos változata ismert; zsidó, keresztény, de még muszlim körökben is.

Az orgazmusnak – ugyanúgy, mint általánosságban a szexnek - nehéz pontos, egyértelmű definícióját adni. Alapvetően egy olyan gyönyörcsúcsot értünk alatta, amely szexuális izgalom hatására alakul ki.

William H. Masters és Virginia E. Johnson 1966-ban publikálták kutatási eredményeiket, amelyben felállították az ember szexuális reagálási ciklusának leíró modelljét. Az általuk felállított modell négy fő állapotot határoz meg: a felizgulási fázist, a platót, az orgazmust és az elernyedési fázist.

Az emberi szexualitásnak számtalan megnyilvánulási formája, külső és belső megélése van, amelyek radikálisan eltérhetnek egymástól. Különböző pszichológiai iskolák más-más módon igyekeznek tipizálni, definiálni a szexuális vágyakat és ezek megélési formáit.

A modellek közül hozzám nagyon közel áll Jaiya Ma, amerikai szexológus pár éve megfogalmazott erotic blueprint elmélete.

Ő 5 fő szexuális „típust”, vágykeltő „mozgatórugót”, mintázattípust különböztet meg, amelyek különböző mértékben szinte mindenkiben jelen vannak. A legtöbb embernél az ötből van egy-két dominánsabb szín, és előfordul az is, hogy valakiből szinte teljesen hiányzik egyik-másik.

Hogy micsoda a szex és hol vannak a határai, arra már rengeteg definíciós kísérlet született. A szex az állatvilágban alapvetően reprodukciós célú tevékenység. Ugyanakkor kutatásokból tudjuk azt is, hogy számos állatfaj, különösen a főemlősök, sokféle okból - köztük szociális, rekreációs célból is - szexelnek, gyakran olyan partnerrel is, akikkel kizárt a reprodukció (homoszexualitás, reprodukcióra bármilyen okból nem képes egyedek).

Ha a szexualitással kapcsolatos kérdésekre kerül sor, az emberek gyakran úgy vitatkoznak a témáról, mint a mesebeli öregek az elefánt kinézetéről egy régi mesében.

Azt mesélik, hogy az régi Indiában volt egy falu, ahol mindenki vak volt. Egy napon egy ember érkezett elefántháton a településre.

A falubeliek közül hat öreg, akik épp otthon voltak, megkérték az utazót, engedje meg nekik, hogy megérintsék a nagy állatot. Nem tudták ugyanis, hogyan néz ki egy elefánt és szerették volna majd elmesélni azt a többieknek. Az utazó beleegyezett, és a hat öreget az elefánt különböző testrészeihez vezette.

Az első, aki az állat oldalánál állt, ezt mondta: Az elefánt olyan, mint egy nagy fal.

Nem úgy van – vágott közbe a második, aki az elefánt agyarát fogta –, az elefánt kerek, sima és hegyes.

A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott: Az elefánt egyáltalán nem ilyen! Olyan, mint egy hatalmas levél.

Nem értek egyet veletek – mondta a negyedik, aki az ormányát fogta. – Az elefánt olyan, mint egy cső.

Az ötödik nem értette, hogy miért mondják ezt. Ő az állat egyik lábát fogta: Az elefánt kerek és vastag, mint egy fatörzs.

A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára. Ő így szólt: Egyik megállapítás sem jó! Az elefánt olyan, mint egy nagy mozgó hegy.

Hatalmas vita kerekedett ebből, az öregek hajba kaptak, és még máig is azon vitáznak, hogy milyen állat az elefánt, ha azóta meg nem haltak.